Sep.
20
2018

Sportolni is engedd

Elteltek az első hetek az iskolában, túl vagyunk az első reggelek okozta megrázkódtatásokon, és már talán életünk első szülői értekezletén is. Két hét, amit oly sok izgalom előzött meg, az iskola kiválasztásától kezdve mindazon át, hogy mi és mennyi az a felszerelés, amit feltétlen szükséges és még örömet is okoz a gyerkőcnek.  

De mi legyen a délutánokkal? Sport vagy zene? Vagy mindkettő? Hadd meséljek itt e helyen személyes élményekről. Amikor a fiam iskolás nagyfiú lett, épp a délutánok miatt töprengtem a legtöbbet. Annak idején én világéletemben „napközis” voltam, amit semmiképpen nem kívántam a gyerekemnek. Biztos voltam abban, hogy ezt az utat messziről elkerüljük. Mivel abban is biztos voltam, hogy sportolni fontos, errefelé tereltem nemcsak a fiamat, hanem a lányomat is. Miért voltam ebben oly magabiztos?  Több okból is, párat engedjetek meg, hogy bemutassak.

Jótékony élettani hatás

Mindannyian tudjuk, hogy a mozgás fél egészség. Talán közhely, de hinnünk kell benne, mert az emberi test a mozgásra, futásra, mászásra fejlődött ki, nem arra, hogy egész nap üljünk az iskolapadban. Ha gyermekeink nem mozognak eleget, nem fejlődnek megfelelően, így komoly egészségügyi problémáink adódhatnak felnőtt korukra. Mindez ebben a korban könnyen megelőzhető az aktív életmóddal. Személyes tapasztalat mondatja velem, hogy a sport, a délutáni több órás edzés okozta elfoglaltság nem megy a tanulás rovására! De minderről később…

Értékképző

Amíg a fiam kisiskolás korában kezdett el vízilabdázni, és a mai napig kitart emellett a csodás sport mellett, addig a lányom viszonylag nehezebben talált rá arra a sportra, ahol megtapasztalhatta, mi is a kitartás, a küzdőképesség, az akaraterő. Innen már egyenes volt az út, hogy megtanulja, miként és hogyan kell olykor vesztesnek is lenni és micsoda erőt ad, ha sikerül újra felállni.  Miként és hogyan kell újra felvenni a hétköznapok ritmusát, a többiekhez alkalmazkodni, másokra odafigyelve és ez által egymásban meglelni az örömöt, az igaz barátságok csodáját. Mindez olyan stabil emberi kapcsolatokhoz vezette, ami már szinte biztosan végigkíséri az életét.

Önállóságra tanít

Eleinte elkísértük az edzésekre, hogy miként sikerült megoldani, nem taglalom. Aztán titokban, hogy ne tudjon róla, mintha egyedül menne az edzésre, ő a nagyfiú. És eljött az a pillanat is, amikor 9 évesen immár tényleg egyedül (szülői engedéllyel) kijött az iskolából, buszra szállva edzésre ment. Nagy pillanatok voltak ezek és nagy elhatározás, nagy elszántság a kisgyermektől. És igen, nem tagadom fiam is, a lányom is az iskolás éveiket beosztással élték, de a tanulmányi eredményük semmivel sem volt rosszabb, mint a társaiknak, sőt! Nagyon könnyen és gyorsan tanult mindkét sportoló gyermekem, mert kénytelenek voltak. Mindeközben rengeteg sport- és verseny élménnyel gazdagodtak, hamar önállóak lettek, ezáltal mindketten egészséges, értékes, és sikeres felnőttekké váltak. De van ennek tudományos magyarázata is, amit korábban én sem tudtam!

Mentális tunning

A sport új képességeket alakít ki. Agyunk olyan fantasztikusan működik, hogy ha gyakorolni kezdünk valamit, a mozgáshoz tartozó szenzomotoros területen egyre több agysejt specializálódik erre a tevékenységre. Ha például aszimmetrikus mozgás végez a gyermek, az a két agyfélteke közötti kapcsolatokat erősíti, mely közvetlenül fejleszti az olvasási és tanulási készségeket.

A sport felszabadít

„Amikor az ember teljesen eggyé válik azzal, amit csinál és tudja, hogy erős, és legalábbis az adott pillanatban ő maga irányítja sorsát, és az eredményektől függetlenül úgy érzi, hogy minden milyen jó… akkor éli át teljes lényével, hogy áramlik benne az élet. Ez a flow.” Az alábbi mondat Csíkszentmihályi Mihály pszichológustól, a pozitív pszichológia egyik legnagyobb atyjától származik. Csak megerősíteni lehet, attól az első élménytől fogva, hogy ráérez a gyerek arra, mi is az, amiben ő van olyan jó, mint a többi, addig az útig, hogy elmondhatja, hogy „én ebben jó vagyok”, hovatovább kimeri mondani, „én ebben tehetséges vagyok”. És ez minden, amit egy élettől kaphat. Mert innen megy minden előre… ha prezentálni kell, akár több száz ember előtt, félelem nélkül megoldja stb.-stb.

Ha végiggondolom az eltelt évek nehézségeit, azokat a megoldásra váró helyzeteket, logisztikai feladatokat, amik az elmúlt években nap, mint nap jelen voltak az életünkben, adódik a kérdés: Megérte? Őszintén? Feltétlen, nagyon!