Jan.
29
2019
Pályaválasztás - Fotózás, az egyik legkreatívabb szakma

Új sorozatunkban, ami a pályaválasztásról szól, több olyan szakmát szeretnénk bemutatni nektek, amire szinte mindannyian gondoltunk már, de ilyen-olyan okok miatt nem mertünk belevágni. Személyes interjúkat, vallomásokat gyűjtöttünk, melyeket csokorba szedve, több kérdéskör köré építve kívánunk átadni nektek. Milyen iskolát kell elvégezni hozzá, milyen érdeklődésűek válasszák ezt a szakmát, milyen területei vannak, és végül hogy lehet belőle megélni. 

Sokan vagyunk úgy, akik nemhogy nyolcadikban, de még a középiskolában sem tudjuk, mit szeretnénk csinálni, milyen pályára lépnénk a legszívesebben. Emlékszem engem annak idején leginkább a kémia, mint tantárgy iránti szeretetem vezérelt, így lettem végül vegyészmérnök.

Most, hogy küszöbön a továbbtanulás, előtérbe kerül ez a kérdés, és annak tudatában, hogy akár életre szóló döntés előtt állsz, nem árt alaposan átgondolni, hogy milyen iskolába jelentkezel.Ezzel a bejegyzéssel indítanánk útjára azt a sorozatunkat, amiben különböző foglalkozásokat mutatunk be személyes beszámolók segítségével.

Elsőként a fotózásról írunk, három hivatásos fotós: Fülöp-Vidosa Bea, Góczán Szilvi, Szabó Zsanett visszatekintése és élménybeszámolója alapján. Mindhárman a legnagyobb örömmel és önkéntesen fogadták kérdéseinket, válaszaikból egyöntetűen kitűnik a hivatásuk iránti szenvedély és szeretet.

Fogadjátok szeretettel, bízunk benne, hogy kellő inspirációt kaptok, hiszen „A fotós lencséje különös szerkezet, betekintést ad egy másik valóságba…”

Milyen iskolát kell elvégezni ahhoz, hogy hivatásos fotósok legyünk?

Bea

Fülöp-Vidosa Beáta vagyok, anya, feleség, fotógráfus. 12 évesen, amikor életemben először egyedül kijutottam külföldre, az NDK területére, egy fényképezőgépet vásároltam magamnak emlékbe. Akkor és ott úgy éreztem, egészen biztosan a fotózás, a pillanatok megörökítése lesz a hivatásom. Aztán mindezt mégis jó időre félretettem. 

A gimnázium után idegenforgalmat tanultam, majd a Szegedi Tudományegyetemen elvégeztem a német nyelvtanári, utána a német bölcsész szakot, ezzel párhuzamosan pedig a Külkereskedelmi Főiskolán, levelezőn közgazdász lettem nemzetközi marketing és TQM szakon. Budapestre költöztem, tanulmányaim mellett dolgoztam.

„..visszakúszott az életembe a hobbim, a hivatásom és.. teremtettem elegendő időt a tanfolyamokra, képzésekre, hogy az elhivatottság mellé megérkezhessen a szaktudás is.

Zsanett

12 éve ismerkedtem meg a fényképezéssel (akkor vettem meg életem első tükörreflexes gépét), a kapcsolatunk mégis csak néhány éve kezdett komolyabbra fordulni. Nyelvtanári diplomával a zsebemben sokféle dolgot kipróbáltam, tanítottam, trénerkedtem, írtam külpolitikai újságba és adtam el Woody Allen filmeket a világ minden tájára. És persze közben fotóztam mindent és mindenkit, aki érdekelt.

Két fotósiskolát kijártam, mindkettő jó alapot és motivációt adott a folytatáshoz, de az igazi áttörést az autodidakta tanulás hozta meg. Rátaláltam azokra a művészekre, akik inspirálóan hatnak rám, elvégeztem egy sor online kurzust, közben igyekeztem megtalálni a saját hangom és látásmódom. Szerencsésnek érzem magam, amiért olyan hobbira leltem, ami hivatássá nőtte ki magát.

Szilvi

Jelenleg Magyarországon csak az dolgozhat legálisan fotóként, aki megszerezte a szakirányú képesítést valamely akkreditált intézményben.

Nekem a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium volt álmaim netovábbja, így beiratkoztam az egy éves felvételi előkészítő kurzusukra, melyet sikeres felvételi követett.
Életem egyik legboldogabb pillanata volt, mikor megtudtam az eredményt, hihetetlenül büszke voltam magamra, mivel az intézmény akkor körülbelül 9-10-szeres túljelentkezés mellett hirdette meg a felvételiket.

Mesés évek következtek, elrepült egyik a másik után, majd 2008-ban tagjai közé választott a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója.


Milyen érdeklődésűek válasszák ezt a szakmát?

Bea:

"A fotós lencséje különös szerkezet, betekintést ad egy másik valóságba, olykor új látószöget nyit az élet pillanataira, majd képes maradandóvá rögzíteni őket. 

Jó fotó számomra az, ami újat mutat, elgondolkoztat, örömet hoz és hiteles. 

Zsanett:

Szívből ajánlom ezt a szakmát mindenkinek, aki szereti a vizuális történetmesélést, és úgy érzi, szívesen megörökítené és bemutatná saját szemüvegén keresztül a valóság egy-egy, számára érdekes szeletét.

Forrás: @JeanetteSzabophotography,

Szilvi:

Ha kreatív vagy, rendelkezel szépérzékkel, nem állnak tőled távolt a technikai tudnivalók, hajlandó vagy folyamatosan képezni magad és nagyon-nagyon kitartó meg egy kicsit szerencsés vagy, a fotózást neked találták ki. :)

Fontos megjegyezni az esetleges nehézségeket is: rengeteg időt felemészt a kommunikáció, kapcsolattartás, ajánlatadások, jóval többet, mint maga a fotózás. Ami még ennél is több idő, az az utómunka, a képek retusálása. Ez az a része a munkámnak, ami igazán kreatívvá, egyedivé teszi a képeimet, amitől elérik a végleges formájukat, amitől valóban "Gvenphotósak" lesznek. Épp ezért, sosem adok át nyers képeket, melyeket még nem editáltam.  Ezt néha nehéz megmagyarázni az ügyfeleknek, akik sokszor nem értik, miért kell általánosságban két hetet várni a képekre és  miért nem adom át az összeset.

Az utolsó pont, amit kontra megemlítenék az általánosságban a vállalkozói lét "szépségei" közé tartozik: te osztod be az időd. A homeoffice (főleg kisgyermek mellett) csodás dolog, de nekem, aki világ életemben csapatban dolgoztam, nehéz volt hozzászoknom, hogy ez egy magányos foglalkozás, ahol magadra vagy utalva. Nincsenek közvetlen kollégák, nincs csacsogás egy jó kávé mellett, nincs visszajelzés a főnöködtől, hogy jó-e az, amit csinálsz. Egyedül ülsz a számítógéped előtt (smink nélkül, kócos hajjal, valószínűleg mackónadrágban) és hajnalig dolgozol, tök egyedül és hetente háromszor rájössz, hogy mennyire sokat kell még fejlődnöd szakmailag. Ez a valóság.

Milyen területei vannak a fotózásnak? Hogyan lépett be a fotózás az életedbe?

Bea:

A lánykori vezetéknevem, Vidosa, latin eredetű, a video igéből származik, ami annyit jelent, hogy lát, meglát, látóérzéke van. Úgy hiszem, ez sem véletlen."

Zsanett:

Amikor megszületett a kislányom, már éreztem, hogy ki kell használnom az otthon töltött időt önmagam újradefiniálására, és meg kell találnom azt a hivatást, amelyben kiteljesedhetek és kiélhetem a sokszor elfojtott kreatív energiáimat. Ahogy próbáltam megörökíteni kislányom első lépéseit, elkapni a fontos és megismételhetetlen pillanatokat, már egyértelmű volt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Forrás: @JeanetteSzabophotography,

A portré- és a családfotózás áll hozzám a legközelebb, de minden érdekel, aminek központi témája az ember. A fotózás számomra szórakozás, önkifejezés és terápia is egyben. 

Szilvi:

Világéletemben a kreativitás, alkotás és a művészetek érdekeltek leginkább, így 13 éves koromra realizálódott bennem: én bizony a fotózással akarok foglalkozni.

Mikor nagy büszkén és boldogan előadtam a szüleimnek 13 évesen, hogy én márpedig fotós akarok lenni, édesanyám támogatott (ő már csak ilyen), édesapám viszont csak visszakérdezett: és megélni miből fogsz, lányom? Picit sem bizonytalanított el, hiszen én voltam a bölcs tizenéves, aki majd megváltja a világot.

Az iskolapadból kikerülve sodródtam a különböző (teljesen más profilú) munkahelyek között, mivel bár fotózni megtanítottak, azt senki nem mondta el, hogyan tudnék ebből bevételt generálni. Édesapámnak igaza lett. Letettem a fényképezőgépet és jó sok évnek el kellett telnie, hogy végre valóban ezzel foglalkozhassak.

Vajon meg lehet élni a fotózásból?

Bea:

A három gyermekem születése után főállású anyuka lettem, majd egy nehéz, beteges időszak következett. Akkor döntöttem el újra, ezentúl arra lesz időm, amire csak szeretném. És egy pillanat alatt visszakúszott az életembe a hobbim, a hivatásom… A kezdeti sikereket aztán nagyobb megrendelések követték és én azon vettem észre magam, hogy azt csinálom, amit mindig is szerettem volna.

Hiszek abban, hogy véletlenek nincsenek, úgy gondolom, ahhoz hogy igazán különleges és hiteles fotókat készíthessek, nekem is meg kellett érnem, tapasztalnom mindazt, amitől a képeim végül többet adnak vissza egy üres csinos mosolynál. 

Zsanett:

A fotózásból megélni nem egyszerű. A piac telített, a tehetség mellett elengedhetetlen a folyamatos önképzés és az erős (ön)marketing. Szerencsére ma már sok online kurzus van, könnyű megtalálni azokat, amelyeket pont a te igényeidre szabtak, és amelyek segítenek továbbfejleszteni a tudásod. Kezdő fotósok bátran nézzenek körül a Creativelive, Skillshare, vagy Udemy oldalakon, hogy csak néhányat említsek, de érdemes a közösségi oldalakon olyan fotósokat is követni, akiknek inspirál a munkája. Ha pedig megvannak az alapok, a többi csak rajtad múlik.

Szilvi:

Fotózásból élni nagyon csábító gondolat: menő, kreatív munka, lehet jönni-menni, és csak egy feladatod van: szép képeket készíteni. Ez azért nem a színtiszta igazság. :)
Gombamód szaporodnak a különféle Photography-k, nekünk, legálisan dolgozó fotósoknak meg kell harcolnunk a kezdő feketézők árképzésével, és vizuális környezetszennyezésével, amely miatt az emberek nem értik, miért van az, hogy XY-nál a fotózás 5000 Ft, máshol meg 50 000.

Most sem tudom megmondani, mikor volt az a pont, mikor elkezdtek eleinte csak szállingózni, majd egyre stabilabban jelentkezni az "idegenek" fotózásra hozzám. A barátaim ajánlottak, látták a képeimet valahol és megtaláltak. Nem hirdettem, egyáltalán, nem is volt tervben az, hogy a fotográfiával komolyabban foglalkozzak. Egyszerűen csak elindult és azt vettem észre, hogy most már valójában fotós vagyok, érkeznek a vendégeim, akár több száz kilométerről. Hihetetlen volt az egész, és én nagyon hálás vagyok a sorsnak, vagy akárminek, ami ezt lehetővé tette. És igen, ma már meg tudok élni csak ebből.

Szerintem két lehetőséged van: vagy nagyon jónak, vagy nagyon olcsónak kell lenned. Ha minőséget akarsz adni, ahhoz viszont kőkeményen vissza kell forgatni a bevétel egy részét felszerelésre, továbbképzésekre.

Hiszem, hogy szolgáltatóként felelősséggel tartozunk a vizuális kultúra állapotáért, tehát én igyekszem inkább az első csoportba tartozni.

Egyébként, ha megtalálod az álmaid hivatását, a nehézségek mind eltörpülnek, sőt, el is tűnnek, mikor egy anyag igazán jól sikerül, látod a megrendelőkön, hogy nagyon boldogak és elégedettek. Mikor megölelnek, mert ilyen élményben még nem volt részük. Mikor a nappalijuk falát a te képed díszíti, és ez minden nap azokra a dolgokra emlékezteti őket, amik a legfontosabb az életben: a család, szeretet és a gyerekeink.