Aug.
22
2018

Momo, az egyedüllét szörnye - vigyázz a gyerekre

Ki ne találkozott volna a legújabb hazánkban is felbukkanó, gyermekeket ijesztgető rémmel, Momo-val, vagy a két évvel ezelőtti Kék Bálnával? Mind a kettő gyermekéletet követelt, az ok, az okozat pedig megfejthetetlen. Felháborodunk, azonnal beszélgetni kezdünk a gyermekkel, és milliószor tesszük fel magunknak a kérdést, valóban tényleg a közösségi média a megfelelő a gyermek számára?

Nem foglalunk állást, hiszen pro és kontra mindegyik érvelésben van igazság.

Számtalan helyen a tanár az, aki a Facebook-ra, ne adj Isten a WhatsApp-ra dobja fel a házi feladatot, vagy a témakört, amiből a következő alkalomra a gyerekeknek készülniük kell.

De vannak olyan helyzetek is, ahol a szülő, vagy a távol élő keresztszülő tartja a kapcsolatot költséghatékonyan így a gyermekkel.

És persze van olyan is, számtalan, akik unalomból regisztrálnak, gyűjtenek barátokat, ismerősöket és ismeretleneket, mert valahova tartozni kell.

Megszűntek már a grundok, a játszóteres hajnalig beszélgetések, egész egyszerűen a gyermek egyedül van. Nyáron - legnagyobb bánatunkra - leginkább.

Majd azt látjuk, jön a szeptember, és a gyermek suli után leül a gép elé, és belemerül a virtuális világba.

És ijesztgetések nélkül is megvan ennek a veszélye. Nem feltétlenül a virtuális világ sokszínűségének, sokkal inkább annak a tévhitnek, hogy azt érzi a gyermek, a világban van, az ott történő események aktív részese, pedig sokszor csak egy kreált világot lát.

És sokszor súlyosan mellé lő. Hiszen jönnek az álpéldaképek, akik azt hirdetik, amit mi sosem tennénk, érkeznek a fiatal vloggerek, bloggerek, insta sztárok, a gyermekünk pedig ámulva nézi őket, és könnyen gondolhatja, ilyen a világ, ez az élet.

Mert hiányzik számára a kézzel fogható példakép. Aki soha nem a szülő lesz, ahhoz még fiatal a csemete, sokkal inkább a megfoghatatlan, az elérhetetlen, az utólérhetetlen celeb lesz az, akiért a gyermek odáig lesz.

Húzzuk keresztül a számítását, és adjunk neki Mi magunk példaképet. Igazit, hús-vér fiatal személyében. Adjunk neki egyetemistát, aki nem csak segít felzárkózni az adott tantárgyból, de lazaságával, közvetlenségével egykönnyen a gyermek kézzel fogható barátjává is válik.

Kétségbeesés helyett tehát nekünk, szülőknek kell okosabbnak lennünk. Okosabbnak Momo-nál, a Kék Bálnánál, és tetszik vagy sem, ki kell cseleznünk a gyermeket. (Todorovits Rea)