Mar.
02
2019
Család – Te mire gondolsz?

„Az apa a kenyérkereső és az anya otthon főz, takarít és felelős a gyermeknevelésért” – szól a jól ismert sztereotípia. A család szó együtt élő felnőttek (apa, anya) és gyermek(ek) képét idézi fel: az egygyermekes kiscsaládét, a több gyereket nevelő nagycsaládét,  a szülőpár egyik tagját nélkülöző csonka családét, vagy éppen a mozaikcsaládét.

A családi fészek biztonsága, kiegyensúlyozott családi légkör a gyermeknek, a serdülőnek és a szülőknek egyaránt pótolhatatlan,. Hogy napjainkban, válságban van-e a család, vagy csak alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, e tekintetben megoszlanak a vélemények. Egyben biztosak lehetünk: a hagyományos családmodell átalakulóban van. Rohamosan csökken a házasságban élők és a családban vállalt gyerekek száma. A középkorúak és az idősek még tartják magukat a régi hagyományokhoz, de a fiatalok körében egyre kevesebb a tartós párkapcsolatban élők aránya, sokan inkább az élettársi viszonyt helyezik előtérbe. Lehet, hogy unokáink már csak múzeumba fognak látni hagyományos esküvőt DVD-ről? Mindinkább divatos az egygyermekes családmodell, egyre több szülő veszi át a „legalább egyre jut elég idő” gondolkodásmódot. Ráadásul az első szülés is későbbre tolódik: míg a hetvenes években átlagosan 22 éves korukban szültek először a nők, ma ez a szám a 27. életév.

Mi több alkalommal is körbejártuk, milyen is a tipikus magyar család. Elmerültünk egy apa gondolataiba, illetve anyaként kimondtunk dolgokat, olyanokat, amikre tán gondolni sem mernénk. Mert habár egyként kell érezniük és viselkedniük anyának és apának, mégis pont ők azok, akik nem egyformán rezonálnak a külvilágra, nem egyformán élik meg a szülői szerepet. És azt a pillanatot, a csodát, mikor szülővé válnak, mikor a szentség leghatalmasabb e világi érzése körbeöleli őket,  nem gondolják, hogy kíméletlenül jönnek majd a hétköznapok, a gondok, a betegségek. Amikor anyának, apának egy emberként kéne segítséget kérni, de félnek, mert nem szoktak, vagy mert nem tudják, hogy kérhetnek, vagy egyszerűen csak önmagukkal vívódnak.

Talán csak nincs, aki megkérdezze: „Te miben kérnél segítséget? Mert egészen biztosan mindenki ismeri az érzést: „…de jó is lett volna, ha akkor és ott, mellettünk lett volna valaki!” Aki játszott volna vele, vagy aki lenyírta volna a füvet, vagy aki segített volna a férjemnek a keze alá dolgozni. Aki elvitte volna külön órára a nagyfiút, aki meglocsolta volna a virágot, vagy aki csak éppen bevásárolt volna. 

„Férjből oszlop, egy férfi vallomása” cikkünkben egy apa gondolataiba merültünk el, és felépítettünk egy ideális gondolkodássort, egy útvonalat, ami a béke, a megértés, a két ember közötti harmónia felé vezethet. Mert bizony néha nagyon nehéz megfelelni, egymásnak, egymásért.  Az alábbi gondolatokat ragadjuk ki a cikkből: „Míg én a metróhoz megyek, embereket látok, terveim vannak, emberekkel beszélek, ő az anyján kívül alig vált szót valakivel. A barátnők tovább buliznak, karriert építenek, vagy épp rombolnak, de élnek. Edit pedig egész nap Áronnal. Én pedig abban a tudatban, hogy épp a szentség leghatalmasabb e világi érzése lengi körül, nem értem, miért ingerül és ideges, ha sörözni megyek.”

És valóban, múlnak a napok a maguk egyhangúságában, mígnem arra ébredünk egy szép reggel, hogy egy teljesen új korszak vette kezdetét. Letelik az otthonlét időszaka, aztán elballag az óvodás, a kisiskolás, és máris kezdődnek a gimnazista évek. Óriási érzelmek, óriási büszkeség, érzelmi hullámvasút. Igyekszünk nem belehalni és elfogadni, ha már nem kellünk neki, ha már nem kér segítséget tőlünk.

Anya vagyok, segítség! Te vagy az, akit nem érdekel, ha négy napja semmit nem aludtál, néha bőgsz, ismét, mert fáradt vagy. És És te vagy az, aki elsőként “…rettegni kezdesz az első hőemelkedésnél, és a Google-ban keresed a székletek színét, és nem alszol, és fejlődési útmutatót vadászol, és imádod, akik megnézik, és dícsérik, vagy csak egyetlen mosolyt dobnak felé, hiszen a mindened, az életed.

És jönnek a napok, és telnek az évek, és zokogsz, amikor oviban hagyod, és a padon ülsz délig, mert mi van ha mégsem bírja az első napokat, pedig szakad az eső, és te bőrig ázol, de ott ülsz lesben állva, hogy mikor sír, és mikor esik, mikor rohanj, s nem nyugszik majd a lelked. Mert anya vagy.